Sajnálattal olvastuk az Agroinform 2026. január 8-án megjelent írását, amely a ketreces tartás kérdését egyoldalúan, az állatok kizsákmányolását normaként elfogadó és az ebből fakadó szenvedést elhallgató módon mutatja be. A cikk nemcsak ténybeli pontatlanságokat tartalmaz, hanem egy olyan mezőgazdasági gyakorlat fenntartását látszik támogatni, amelyben az élőlényeket hosszú hónapokon át korlátozott térben tartják kizárólag gazdasági szempontok alapján, majd idejekorán levágják.
Álláspontunk szerint a társadalmak előtt álló egyik legnagyobb feladat ma az, hogy fenntarthatóvá és etikus működésűvé kell tenni az agráriumot, azon belül pedig rövid távon haszonállatok jólétén alapulóvá kell tenni a haszonállat-tenyésztést.
Érdemes azt a tágabb társadalmi kontextust kimondani, amelyben a ketreces és a ketrecmentes tojástermelés közötti vita zajlik. Egy soha nem látott jólétet és anyagi bőséget jelentő világban élünk, ahol a fogyasztók számára termékek és szolgáltatások szinte korlátlan köre érhető el. Ezzel párhuzamosan mégis azt látjuk, hogy az állatok esetében éppen azokon a legalapvetőbb jogokon és szükségleteken próbálunk „spórolni”, amelyek számukra korábban magától értetődőek voltak.
A tojótyúkoknak nem új privilégiumokra van szükségük, hanem azokra a feltételekre, amelyek egykor természetesek voltak: a szabad mozgásra, a kapirgálásra, a napfényhez és a természetes környezethez való hozzáférésre. Ma pedig – sajnálatos módon – ott tart az ipari diskurzus, hogy komoly viták tárgya az, hogy „megengedhető-e” számukra a ketrecekből való kiengedés, miközben az árak – így a ketreces tojás fogyasztói ára is – csak 2025-ben körülbelül 30%-kal nőttek. És ez a drágulás a ketreces vagy ketrecmentes tartásmódtól függetlenül következett be, tehát nem okolható az árváltozásért.
“Az 1600-as években nyolc ember kellett ahhoz, hogy kettő ne haljon éhen. Ma négy ember etet százat”- mondja a cikkben Papp Zsolt György, a NAK elnöke, ám nem nevezi néven a nagyüzemi, fenntarthatatlan gazdálkodást, az arány eltolódásának elsődleges okozóját.
Az 1600-as években nem volt szelektív tenyésztéssel létrehozott tojótyúk, ahogy ketreces tojástermelés sem – az csak a 20. század második felében indult be igazán.
Hivatalos KSH adatok szerint míg 1950-ben egy tojótyúk évi átlagos tojástermelése 70 db volt, 2024-ben már 254 db tojás/tojótyúk. Ugyanakkor 2025. november 17-én arról jelent meg ágazati közlemény, hogy a szelektív tenyésztés mellett, hozamnövelő takarmány-keverékkel létrehozták az évente 325-330 tojást termelő tojótyúkot!
“Celebeket, színészeket fogadnak fel, bemásznak a ketrecekbe, onnét videóznak” – mondta a NAK elnök. Az idézett kijelentés kapcsán az Una Terra nevében megszólítva érezzük magunkat, mivel a hivatkozott kampányt szervezetünk valósította meg. Fontosnak tartjuk pontosítani, hogy a kampány során semmilyen ismert személyt, színészt vagy közéleti szereplőt nem „fogadtunk fel”. A résztvevők önkéntes alapon vállalták a szereplést.
Döntésüket az motiválta, hogy megszólította őket az a rendszerszintű igazságtalanság és nyomorúság, amit a zsúfolt drótketrecekben tartott tojótyúkok nap mint nap elszenvednek. Így a kampány keretében ők is megtapasztalhatták – még ha pár órára is – a zsúfolt drótketrecek nyomorúságát.
Az állatvédelmi kampányok érzelmi ereje nem öncélú eszköz, hanem arányos válasz egy rendszerszintű problémára. A tojótyúkok döntő többsége átlagosan 18 hónaposan “használódik el” az intenzív tojástermelésben és kerül vágóhídra. Szenvedésük mértéke óriási, így az érzelmi megszólítás nem túlzás, hanem reakció a valós problémára.
A fogyasztói magatartásban megjelenő ellentmondás pedig épp hogy megmutatja, hogy az emberek számára fontos az állatok jólléte, ugyanakkor a döntéseiket gyakran információhiány, megszokás vagy anyagi kényszerek befolyásolják.
Az NRC által 2024 nyarán végzett reprezentatív közvéleménykutatása szerint a tojást vásárlók 64%-a van tisztában a tartásmódokkal, és összességében közel 40%-a számára számít a tartásmód, preferálva a ketrecmentes termelésből származó tojásokat.
Az Una Terra és a Eurogroup for Animals 2025 júniusában végzett szintén reprezentatív kutatása pedig megmutatta, hogy a megkérdezettek 25%-a találkozott a ketreces tojás kampánnyal, és annak hatására körülbelül 760.000 fő (8%) váltott ketrecmentes tojásra, vagy csökkentette tojásfogyasztását. A fiatalabb korosztály lényegesen érzékenyebb a témára: a 18-34 évesek 32%-a, ezen belül a Z-generáció 37%-a találkozott a kampánnyal. A kampány hatására az előbbi korosztály 14, az utóbbinak 18%-a csökkentette vagy teljesen elhagyta a tojásfogyasztást.
Ebben a helyzetben nem a jelentősen nagyobb szenvedéssel járó ketreces tartás fenntartására vagy relativizálására lenne szükség, hanem arra, hogy a fogyasztók támogatást kapjanak a tudatosabb, az általuk is elvárt állatjóléti szempontokat jobban tükröző választások meghozatalában.
Az ágazati közleményben elhangzik a ketreces tojás szalmonella mentessége. Azonban a jelenleg alkalmazható nemzetközi technológiai innovációk a saját promóciójuk alapján is csak mérsékelhetik a tojástermelő és a szárnyastenyésztési ágazatot sújtó járványokat és betegségeket, valamint csökkenthetik a tojáscsomagolási és szárnyasfeldolgozási ágazat higiéniai kihívásait – a ketreces tartásban is. Ezek a kihívások alátámasztják, hogy a haszonállat-tenyésztés súlyos állategészségügyi és közegészségügyi kihívásokkal küzd.
Ami a ketrecmentes tojás kiugróan magas fogyasztói árának narratíváját illeti, Magyarországon vannak ketrecmentes tojástermelő vállalkozások. A know-how tehát adott. Az átállás piaci (marketing) előnyt jelent a gazdálkodók számára. A ketreces (3.) és a mélyalmos (alternatív – 2.) tojás kereskedelmi ára között általánosan 5-15 HUF különbség van, étteremben felszolgált, tojást tartalmazó ételenként a különbség általánosan 30 HUF körül van.
Bízunk abban, hogy a jövőben az agrárium meghatározó szereplői nem a haszonállatokkal szembeni kegyetlenségre és végletekig történő kihasználására épülő gyakorlatok védelmében, hanem az empátia, a felelősségvállalás és a valódi előrelépést jelentő megoldások mellett emelik fel a hangjukat.
