Ionofórok az állattenyésztésben: láthatatlan veszély a humán antibiotikum-rezisztencia hátterében

A kanadai Carleton University új tanulmánya rámutat, hogy az állattenyésztésben használt ionofórok jelentősen megnövelhetik a humán gyógyászatban szükséges antibiotikum készítményekkel szembeni rezisztenciát.

Az ionofórok olyan, humán antibiotikumnak nem minősülő, különböző haszonállatfajokhoz kifejlesztett antibiotikumok, amelyeket tenyésztelepeken (pl. a baromfitenyésztésben) takarmány-adalékanyagként használnak a parazitabetegségek elleni preventív védekezésként.

A kutatók megerősítik, hogy a különböző ionofór készítmények alkalmazása nyomán kialakuló keresztrezisztencia megkerülhetetlen humán közegészségügyi probléma.

Az állattenyésztő telepeknek prebiotikumokkal, probiotikumokkal, szennyeződésmentes takarmánnyal, a csarnokok zsúfoltságának csökkentésével és magas higiéniai követelmények szerinti működtetésével kell védekezniük a parazita- vírus-, és bakteriális fertőzések ellen.

Figyelemre méltó az Agrár Napló 2021. augusztus 9-i tanulmánya a haszonállatok takarmányozásának terheiről:

„Ismert, hogy az állattartás jelentős hatással lehet a talaj-, a levegő, a víz és a termesztett növények (pl. kukorica, búza, napraforgó, repce) minőségére. Az ágazatban a levegőminőség tekintetében az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) közül a szén dioxid, a dinitrogén-oxid és a metán, a légköri szennyezőanyagokból az ammónia és a por, míg a víz- és talajminőség szempontjából elsősorban a talajból bemosódó nitrogén- és foszforszármazékok jelentik a legnagyobb kihívást (Halas, 2019). A gazdasági haszonállatokkal megetetett takarmányok egyes alkotóinak (pl. fehérje, az ásványi anyagok közül a foszfor, a réz, a cink) nem hasznosuló része az anyagcsere végtermékkel (bélsár és vizelet) a környezetbe ürülhet. Így pl. a képződő trágya jelentős mennyiségű szerves anyagot, értékes tápanyagokat, de ezen kívül makro- és mikroelemeket, nehézfémeket, illetve antibiotikumot tartalmaz, melyek a környezetet nagymértékben terhelik.”

„Külön problémát jelent az állattartás során a környezetbe jutó antibiotikumok kérdésköre (globálisan főleg a széles körben használt tetraciklinek, szulfonamidok, ionofórok, pleuromutilinek), mely az elmúlt években szintén a kutatások központjába került (lásd. az antibiotikum rezisztenciagének teljes élelmiszerláncban történő értékelése).”