Szója nélkül? A takarmányozás zsákutcái és a fenntartható jövő keresése

Az állattenyésztő ágazatokat érintő változások hatására az Európai Unióban és a világ más régióiban, a takarmánygyártók egyre sürgetőbb megoldást keresnek arra, hogy hogyan lehetséges szójamentes takarmányt gyártani.

A szója (szójadara) nélküli takarmány valóban összeállítható, azonban a gyakorlatban a válasz koránt sem ilyen egyértelmű.

A szójadara

Régóta az úgynevezett haszonállatok takarmányozásának alappillére, kivételesen magas fehérjetartalma (44-48%) miatt prémium növényi fehérjeforrásként tekintenek rá, jó az emészthetősége és ideális az aminosav-profilja (különösen a lizin tartalma, mely az egygyomrú állatok, mint a sertés és a baromfi gazdaságos előállításához nélkülözhetetlen).

Emészthetősége ideális összetevővé teszi a növekedési ütem, a takarmányozási hatékonyság és az állategészségügy optimalizálásához.

A takarmánygyártó ágazat szójafüggősége azonban aggályos fenntarthatósági és gazdasági (néhány ország export-monopolhelyzete, és ennek megfelelően az áringadozás) szempontjából egyaránt.

A szójatermesztés környezeti hatása, beleértve az erdőirtást és az üvegházhatású gázkibocsátást, szigorúbb szabályozást kíván! Az EU pl. fenntarthatósági kezdeményezéseket vezetett be, melynek célja az erdőirtáshoz kapcsolódó import csökkentése. Ez azonban mind elérhető mennyiség, mind az árak tekintetében arra ösztönzik az ágazatot, hogy alternatív fehérjeforrásokat találjanak.

Alternatív fehérjeforrások a szója kiváltására

A repcedara fehérjeforrása megközelíti a szójáét, viszonylag kedvező az aminosav-profilja, azonban tartalmaz glükozinolátokat, mely károsan hathat az állati terméket fogyasztók pajzsmirigyműködésére. Kanadában sikeres repcehibridet fejlesztettek ki, mely alkalmas helyettesíteni a szóját.

A napraforgódara fehérjetartalma a hántolástól és az országonként eltérő minőségi kritériumoktól függ. Magas rosttartalma miatt az egygyomrúak étrendjében csak korlátozottan használható, a kérődzőeknek is kiegészítő takarmány lehet a gabonafélék mellett.

A borsó- és egyéb hüvelyesekből származó fehérje alacsony fehérjetartalmú, de gazdag lizinben, jól emészthető. Ideális arányú gabonakeveréssel alkalmas sertés- és baromfitakarmánynak.

A kukorica nedves őrléssel gyártott mellékterméke, a kukoricaliszt fehérjetartalma a legmagasabb, sok benne a kéntartalmú aminosav, de alacsony a lizintartalma. Szintetikus lizinnel dúsítva használható a baromfitakarmányozásban, azonban a szakemberek óvatosságra intenek a szintetikus aminosavak használatát illetően.

A rovarfehérje (mint lisztkukac és fekete katonalégy lárvák) sikeresen helyettesítheti a szóját a baromfitakarmányban.

Olyan vágóhídi melléktermékek, mint tetemből és a csontokból származó liszt, valamint a baromfi melléktermék-liszt gazdag fehérjében és esszenciális aminosavakban. A szarvasmarha szivacsos agyvelőgyulladás kapcsán bevezetett szabályozások javították ugyan a biztonságát, de a takarmánygyártók érthetően vonakodnak a használatától.